A Kantátika Férfikar egy nagyon kedves meghívásnak tett eleget, 2009. november 14.-én.

Kostyál László plébános Úr invitálására Bodrogkisfalud Katolikus templomában a délutáni Szentmise keretein belül énekelt a Dunavarsányi Férfikar.
A Szentmisére hívó harangszóra megteltek a padsorok, – csak itt-ott volt üres hely – a plébános Úr legnagyobb örömére.
Kostyál Úr nagyon nagy szeretettel üdvözölte a vendégeket, és a Szentmise alatt is több ízben kitért – s kedves szavakkal illette- a Dunavarsányi Kórusra, és őszinte öröm látszott az arcán, a Kantátika előadása közben.
A Férfikar ezúttal egy vendég karnagy – Kriesch András – vezetésével énekelt, a hallgatóság legnagyobb megelégedésére.
A Szentmise végén, Kriesch András, egy fantasztikus orgona szólóval kedveskedett a híveknek.

A Férfikar tagjai – most már lehet azt mondani,- hagyományosan összekötik az ilyen fellépéseket egy kis kirándulással.(most is mindenki vitte „élete párját” sőt, még barátok, támogatók is a Kórussal tartottak, így több mint 30-an érkeztek meg Tokaj Hegyaljára a Dunavarsányiak.)
A fellépés után egy fantasztikus borvacsorán vettek részt a Hudácskó pincészetnél, ahol Hudácskóné Magyar Katalin borász kalauzolta a társaságot az ízek világában.
Közben „kiderült” hogy a Kriesch Andrásnak másnap van a születésnapja, így a Kórus, stílusosan, a „Néked zeng ez a dal” c. nótával, és az idei évben Magyarországon a legmagasabb pontszámmal díjazott borával, egy 2003-as Aszú eszenciával köszöntötte az ünnepeltet. (a bor, a Kórus és a pincészet közös ajándéka volt!)

Vasárnap, a társaság előbb megnézte a 2005-be Európa Nostra-diplomával díjazott mádi zsinagógát, majd Vizsoly községben a XII. században épült református templomot és benne a híres Vizsolyi (Károli) Bibliát.
Itt is egy aranyos történet részesei lettek a Dunavarsányiak.
Az idegenvezető hölgy, amikor megtudta, hogy egy Férfi Kórus is van a látogatók között, mindenkit leültetett a padokba, és megkérte a Kantátikát, ha már itt vannak, – mielőtt bármit is mondana a templom és a Biblia történetéről – énekeljenek valamit…
A Férfikar, a kérésnek eleget téve dalra fakadt, és „Kerényi: Dona nobis pacem” c. énekét adta elő, az idegenvezető hölgy pedig sugárzott a boldogságtól, a „nézők” meg tapsoltak
Miután a Hölgy elmesélte a templom, és a Biblia történetét, közölte, hogy „akkor én most leülnék, és hallgatnám még a Kórust, ha lehet…”
Lehetett…

Felcsendült még „Halmosi: Minden földek”, „Gárdonyi: Hadd áldlak” és „Gárdonyi: Ki Istenének” c. éneke.
A Hölgy reményét fejezte ki, hogy a Kórus, ezen túl sűrűbben ellátogat Vizsolyba.
A Csapat egy kiadós ebéd után, tele élménnyel indult haza.