2011-03-26-án szombaton lépett fel kórusunk a fesztivál keretein belül, a budapesti Wekerlei Gyermekház és Családi Könyvtárban.
2011-03-26-án szombaton lépett fel kórusunk a fesztivál keretein belül, a budapesti Wekerlei Gyermekház és Családi Könyvtárban.
Bár a szervező mindent megtettek az első „mini fesztivál” sikerének érdekében, sajnos az utolsó pillanatban a Bartók Béla Unitárius Egyházközösség templomának vezetése -előttünk ismeretlen okokra hivatkozva- nem engedélyezte a fesztivál megrendezését az eredetileg már lebeszélt helyszínen…
Így az utolsó pillanatban a Wekerle Gyerekház adott otthont a fesztiválnak.
Akit tudtunk, értesítettünk a helyszín és időpontváltozásokról, itt honlapunkon is jeleztük, közösségi oldalakon hirdettük, e-mailek százait küldtük szét, még is voltak, akiket nem ért utol a hír, így ők az eredeti helyszínre mentek 12.15 órára, amikor mi már az utánunk következő kórust hallgattuk a XIX. kerületben…
Sajnos az eredeti helyszínen semmilyen tájékoztatás nem volt kitéve a módosult helyszínről, így akik ezt a programot választották -volna- szombat délelőttre, azok csalódottan távoztak a Hőgyes E. utcából.
A Kantátika nevében elnézést kérünk a pórul jártaktól, nem rajtunk múlt – és úgy gondolom- nem is a szervezőkön, hiszen ők is „áldozatai” voltak az utolsó pillanatban történt változásnak.
Az első fesztiválon a zeneművészet kapott nagy hangsúlyt, de volt a programok közt előadás, kézműves foglalkozás, fotókiállítás, irodalmi felolvasás is.
Volt népzene-műzene, autentikus népzenei program hagyományos táncok tanításával egybekötve.
A fesztivál célja az volt, hogy az ezekben a művészeti ágakban dolgozó és működő fiatal művészeknek lehetőséget nyújtsanak a szélesebb körű bemutatkozásra.
Igényes programfüzetek – mindkét napra! -igényes hely, minden adott volt egy jó kis énekléshez.
Mi az eredeti időponthoz képest egy órával előbb, a General Pausa Kamarakórus után, a Vox Insasa Kamarakórus előtt léptünk színpadra.
Legalább volt kontraszt…
Ugyan is mindkét kórus „írástudó” tagokból áll, szinte valamennyi tagjuk zenetagozatos iskolát végzett, így az ő műsorukról elmondható; minden hang a „helyén volt”.
De úgy gondolom, a Kantátika tagjainak sem volt oka szégyenkezni, ahhoz képest, hogy ez volt az első „önálló” koncertünk (több mint 30 percet énekeltünk) egész jól bírtuk.
Más volt ez, mint amikor egy-egy templomi, vagy városnapi rendezvényen kell kiállni, és énekelni 4-5 dalt.
Ha a szvitteket „szétbontjuk” akkor 25 különböző népdalfeldolgozást énekeltünk…
De megcsináltuk, igaz talán nagyobb „meccsláz” volt rajtunk a szokásosnál, hiszen a nézőtéren sok hozzáértő nézett bennünket, mert a többi kórus is megtekintette az előadásunkat.
A vége felé itt-ott hibáztunk, ami mindig bosszantó, de a közönség vastapsa nyugtatóan hatott az idegrendszerünkre…
A fesztivál szervezőjének Pávai Gyopárnak köszönjük a meghívást, és ha úgy gondolják, hogy érdemesek vagyunk rá, jövőre szívesen részt vennénk a II. MagnificArt fesztiválon is!